PoV: Mester intelligencia - nem elírás

A mesterséges intelligencia ideje itt van. Nem lehet nem beszélni róla.

Lehet és szükséges ismerkedni vele, közelebbről vagy távolabbról figyelemmel kísérni a vele kapcsolatos fejleményeket egyénileg is, és közösségileg is.

Lehet és szükséges nagyívű elképzeléseket megosztani, könyveket írni, hatástanulmányokat készíteni, konferenciákat tartani.

Lehet és szükséges pro és kontra érvelni a várható vagy még fel sem fogható előnyös és hátrányos hatásairól.

Lehet és szükséges elemezni, lehet napról napra követni az új verziók, platformok, felhasználási területek születését, térnyerését.

Lehet és szükséges (már nem lehet nem) mindebben alkotó-elemző-megteremtő-termelő-befektető szerepekben résztvenni.

Van valami - ez az én point of view-m - amit viszont szintén lehet és szükséges legalább ennyire figyelni, legalább ugyanennyi időt és energiát fordítani rá és gyakorlással tapasztalni.

Ez pedig a saját mester intelligenciánk. Ezt csak a szójáték kedvéért használom, mert tetszik. Pontosabban azt mondom: a saját hozzáférésünk a mesterintelligenciához. Nevezhetném ezt pongyolán egy kalap alá véve intuíciónak, tudatosságnak, jelenlétnek, szupertudatnak, önmeghaladásnak, akár transzcendens én felé törekvésnek.

A mesterséges intelligenciával párhuzamosan emberként ugyanennyire (sőt még inkább) fontos, hogy

-            a saját tudatunk/tudatosságunk fejlődését

-            az intuíciónkkal-érzékelésünkkel való kapcsolódásunkat

-            egyre átfogóbb tudatszintek befogását

-            gyakorlással egyre átfogóbb tudatállapotban tartózkodást

egyéni fókuszunkba helyezzük.

Azt az információfeldolgozási sebességét és mennyiséget, amire a mesterséges intelligencia képes, én most úgy látom, mi azzal tudjuk hatékony és emberséges együttműködésben tartani, amennyiben mi a saját hozzáférésünket a mesterintelligenciához (nevezzük valóságnak, végtelennek, mindennek, Életnek, stb.) minőségi tudatváltozással felismerjük, felfogjuk és folyamatosan fenntartjuk.

Ehhez most már minden tudás, eszköz, módszer adott és hozzáférhető. Akár az interneten is.  A különböző világszemléletek esszenciája ugyanaz. Mindenkiben, mindannyiunkban ott van a lehetőség meghaladni azt, aminek/akinek eddig tartottuk magunkat.  Ez tud összeadódni.

Amikor komfortzóna átlépésről, a Maslow-i piramis csúcsán ülő önmeghaladásról, az önismeret során a saját belső korlátaink felismeréséről és megengedéséről, a valóság felfogásáról beszélünk, ez megfoghatatlannak, nem mérhetőnek, nem összehasonlíthatónak tűnik, nehéz vele mit kezdeni a mindennapokban. Pont, mint a mesterséges intelligencia.

A saját kezünkben a saját viszonyulásunk van. Ez a saját választásunk. A saját fókuszunkkal tudjuk a figyelmünket, az érzékelésünket, az elménket, az egyéniségünket, a kapcsolódásunkat, a szemléletünket a minőségi tudatváltozásba beletenni.

Egy bekezdéssel fentebb azt írtam, hogy nehéz ezzel mit kezdeni a mindennapokban. De csak addig nehéz, amíg nem ezt választjuk. Amikor a tudatosodásunk felé fordítjuk a figyelmünket, elképesztő mértékben tágul a világ. Kifelé-befelé egyaránt.