Az ötödik elem - a tetralemma titka
Ez a keleti bölcselet által fennmaradt logikai levezetés a matematikától a filozófián át a mindennapi döntéshozatalig elvont és praktikus esetekben felhasználható, mindjárt röviden bemutatom, hogyan.
Valójában legalább ennyire a bennünk élő bizonytalanság és félelem és ellenállás legyőzésének végtelenül egyszerű eszköze (is) tud lenni, a viszonyulás tágításával.
A tetralemma egy olyan logikai levezetés, ami négy pilléren alapszik:
- valamit kijelentünk – „ez ez”
- ennek ellenkezőjét is kijelentjük – „ez nem ez”
- mindkettő fentebbit egyszerre jelentjük ki – „ez ez” és „ez nem ez”
- ennek a harmadik kijelentésnek az ellenkezőjét jelentjük ki – sem „ez ez” sem „ez nem ez” – kicsit matematikai képlettel: nem („ez ez” és „ez nem ez”)
Mi van?!
Az elvont szépségének részletes bemutatását meghagyom akár matematikai tanulmányoknak, akár buddhista vagy zen tanításoknak, ezek is elérhetők az interneten.
A mindennapokra levetítve a lehetőségeink átgondolását tágítja ki négy lépésben:
1. lépés - a jelenlegi helyzetünkben kijelentjük, amit az egyetlen érvényes valóságnak látunk (pl. ezen az úton kell haladnom (ahol az út behelyettesíthető munkával, kapcsolattal, egészségi állapottal, időtöltéssel, anyagi helyzettel, stb.) - ez a „nincs más megoldás” tehetetlen állapota
2. lépés – kijelentjük ennek az ellenkezőjét is (pl. nem ezt, nem vele, nem itt, nem így, stb.) – itt jelenik meg a dilemma nehézsége, a „vagy az egyik – vagy a másik” gondolati libikóka, mi szól az egyik, mi a másik mellett és ellen – ennek a dilemmázásnak minden belső feszültségével
3. lépés – összekombináljuk a két opciót: egyszerre ezt is és azt is (ami a „nem ez”) akarom, vállalom, nem tudok lemondani egyikről sem, és ezért még több erőfeszítést teszek, a napi 24 órába 48-t sűrítek bele, minden fronton mindent megteszek, hogy helytálljak és/vagy birtokoljak, megéljek, stb. – a rendelkezésre álló energiám befektetéséből bizonyos ideig fenntartom ezt a „mindkettőt is” állapotot
4. lépés - lemondunk mindkét, sőt mindhárom opcióról – nem akarom már az „ezt is és azt is” állapotot fenntartani, sőt már „ezt sem” és „azt sem” akarom külön-külön sem választani – megérkezünk a tagadás semmijébe
... és feldereng bennünk, hogy ezzel most akkor visszatértünk az egyes mezőre, a „nincs más megoldás” tehetetlen állapotába ??? ...
... és feldereng bennünk, hogy van-e olyan hogyan tovább, amit mégiscsak szívesen választanánk az első négy lépés során megélt tapasztalatokkal ...
... és rájövünk, hogy egy adott síkon mozogtunk mindvégig, és ha ezt kitágítjuk a négy lépés egymásutániságának felfogásával, akkor választhatjuk az ötödik elemet – látni a lépcsőt, a létrát, az újabb kört, a végtelen ciklust ...
Az ötödik elem megpillantásához Obádovics J. Gyula, a 97 éves tudós, a matematika érthető nyelvre fordítója, aki idén síkfutásban szenior országos bajnok lett, szavait idézem egy vele készült interjúból:
Riporter:„De olyan jó lenne, ha mindenre jutna időnk!”
O.Gy.: „Nézze, én hiszek az ember nevelhetőségében, hiszek a végtelenben. Hiszem, hogy az élettudományok meg a fizikai tudományok is fokozatosan, de egyre jobban megismerik a valóságot. Nem érhetünk el mindent, ami szeretnénk, de azért mindig haladunk egy kicsit. Az a lényeg. Egyébként ezt szukcesszív approximációs módszernek hívják. Azt jelenti, hogy fokozatos közelítéssel jutunk el a megoldásig.”
Szép és fontos felismeréseket kívánok!
Egy kis lépéshez én is hozzá tudok tenni. (És akkor a fraktálokról még nem is beszéltünk.)
