Analógia

Amikor a számítógépek beléptek az életünkbe, de még nem váltak a mindennapjaink részévé ilyen mértékben, akkor még csak kevesen látták meg, hogy mi minden jóra lehet használni őket, hogyan tudják segíteni a mindennapjainkat. Elkezdték megismerni, megtanulni és olyan alapmódon vált az életük részévé, mintha már nem is „ebben a világban” élnének. Számunkra érthetetlen szavakat használtak, olyan összefüggésekről, logikai alapvetésekről beszéltek teljes meggyőződéssel, amit az átlagember nem tudott

Azokat, akik az első időszakban beleásták magukat ennek megismerésébe, különcnek tartottuk. És akik akkor kezdték, vagy azóta, de ugyanolyan lelkesedéssel, mély tudással foglalkoznak mindennel, amit most az egyszerűség kedvéért IT-nak nevezek, ebben a világban különleges természetességgel mozognak. Mi átlagemberek, akiket ez ilyen szinten nem érdekelt, nem tettük magunkévá, még mindig azt gondoljuk, hogy felhasználói szinten többé-kevésbé elboldogulunk, de sokszor érezhetjük magunkat képtelennek, tudatlannak, akinél a program nem jól működik, akinél a gép biztosan elromlik, és sokszor még azt sem tudjuk, hogy mi a probléma – csak nem tudjuk végezni a munkánkat ...

Én látok párhuzamot eközött és ahogy az emberi lélektan-tudatosság (önismeret) működik. Ha nemcsak felhasználóként/robotpilótaként működsz, hanem beleásod magad abba, hogy megértsd magad,  akkor egy csomó problémát (amit akkor már nem is látsz annak egy nagyobb tudással és egy más nézőpontból) Te magad meg tudsz oldani és már egy könnyedebb, hatékonyabb módon működteted az életedet. Hát nem szuperdolog ez?

És két jó hír:

1.      nem egy különálló gépről/programról van szó, hanem saját magunkról és a kapcsolódásainkról, tehát mi magunk segítünk mi magunknak,

2.      abban a világban szerzünk minél több jártasságot, ami gyorsvonatként jön – a tudatos jelenlét világa – úgy mint az IT világa 30-40 évvel ezelőtt.

 Mi az első lépésed?