A gyorsított felnőtté válásról

Nem a parentifikációról szeretnék írni. Hanem arról, hogy az utóbbi pár évben ami történt velünk, amit megéltünk, az mind azt szolgálta, hogy minél több mindent, amire még szükségünk van ahhoz, hogy

érzelmileg érett,

önmagunkért felelősséget vállaló,

a nagyobb egységben a helyünket, feladatunkat ellátó

felnőtt személyiséggé váljunk,

egy intenzív tanulási-vizsga folyamatban elsajátítsunk-begyakoroljunk és megszokjuk, hogy a mindennapjainkban eszerint éljük az életünket.

Sok minden szükséges ahhoz, hogy valóban felnőtté váljunk, az évek száma nem úgy számít, ahogy a matematikában. És most olyan időminőségben vagyunk, hogy gyorsan be kell pótolnunk, elsajátítanunk azt, amiről eddig azt hittük, hogy már tudjuk, vagy hogy nem kell megtanulnunk.

Ha visszatekintesz az elmúlt évekre, akkor egészen biztosan

- voltak olyan helyzetek, amik tényleg “sors”-megmérettetések voltak, a párkapcsolat, munka, egészség vagy egyéb területeken, ahol bizony nagy vizsgák elé állított az élet, hogy tudod-e magad képviselni, tudod-e ugyanakkor a másik szempontjait is érteni és belül/kívül harcolsz-e vagy belátod, hogy mi az, amit már máshogy érdemes látni, csinálni. Jó esetben egy csomó dolgot fel tudsz most sorolni magadban, hogy mi az, amit bölcsebben teszel most, ami stabilabbá tett.

- voltak olyan helyzetek, amikor azt tapasztaltad meg, hogy egy helyzetben mindig minden résztvevőnek van felelőssége, hogy úgy alakult. Jó esetben a másikét nem vállalod át, és a saját felelősségedet nem hárítod másra, szóval nem az övével foglalkozol, hanem a sajátoddal. Mert érzed, hogy a saját felelősségünket vállalni nagy erőt és nagy szabadságot ad magunknak, mert így van a kezünkben a saját sorsunk.

- voltak olyan helyzetek, amelyek érzelmileg hosszabb-rövidebb hullámvasútra ültettek - olyanra, ami durvább, végletesebb, magasabb és mélyebb volt, mint amit előtte tapasztaltál. Jó esetben ezen helyzetek által rájöttél, hogy az érzelmek (belül) jönnek-mennek Nálad is - másnál is, hogy hogyan tudod a sajátjaidat észrevenni, azt is, ha el akarnak árasztani, azt is, ha elfojtod őket, azt is, ha kerülöd az érzelmekkel teli helyzeteket - szóval meglátni, hogy vannak az érzelmeid, de Te nem vagy azonos velük, és kiegyensúlyozottabbá váltál.

- Sőt, arra is ráláthattál ezekben az években, hogy “jéé, mintha nem egyedül lennék önmagamban, mintha lenne bennem egy (mindig éppen más korú) félénk-dacos-magányos-tehetetlen-kicsi és persze kreatív, spontán, kiváncsi gyerek, egy szigorú-kritikus-támogató-gondoskodó szülő, akik mondják a magukét”, de akkor van Benned nyugalom, ha Te vagy az a megbízható, nyugodt, szeretet teli központ, aki őket összefogja.

- és rátalálhattál a belső iránytűdre, a belső hangodra, aki ugyan halkan, de hallhatóan bölcsen irányít, és mindezt úgy vetted észre, hogy a gondolataid időnként lecsendesedtek. Lehet, hogy ehhez a jógához, meditációhoz, tánchoz, valamilyen technikához fordultál, lehet, hogy más, számodra örömteli, flow tevékenységben találtad meg.

- szóval, ha most visszanézel az elmúlt 3-4 évedre, megláthatod, hogy kicsiben-nagyban valami olyan minőség felé tolt az életed, ami nagyon intenzíven segítette ezt a felnőtté válást, mégha sokszor megterhelő helyzetekkel is.

Az is rendben van, ha most éppen egy csomó minden alakulóban van körülötted, ha úgy érzed, hogy nem “jobbá” vált az életed (hanem teljesebbé, amiben benne van jó is, rossz is), és az is rendben, ha ezt nehéz így látni és elfogadni. És az is rendben, ha most vagy éppen az egyik vizsgádon. És bárhogy is sikerül, mindig van következő lehetőség.

Én abban tudok hozzájárulás lenni Számodra, ha a fentieket nem egyedül szeretnéd leltárba venni. Ha nehéz mindazt meglátni az elmúlt éveidben, amiről írtam. Pedig tudd, hogy ott vannak.