Egyszercsak

Egyszercsak (meg van a pontos dátum is, mert a social media rögzíti) elkezdtem haikukat írni. A Semmiből formálódtak a szavak, a rímek, a gondolatfüzérek, hol csak úgy magukban, hol valamilyen látvány hatására, amit fotóval ragadtam meg. A kettő együtt pedig annyira többszörözte a benne lévő üzenetet, hogy euforikus örömöt éltem meg egy-egy haiku születésekor. A telefonomba pötyögtem őket.

Egyszercsak (meg van a pontos dátum is, mert a Word rögzíti) elkezdtem meséket írni. Ezek is a Semmiből lettek, általam, rajtam keresztül. Az egyik mesém a lufik világáról szól, arról, hogy a lufik már hosszú generációk óta dobozokban élnek, mert félnek attól, hogy a szélnek kiszolgáltatva bármi történhet velük. Mert az idők során elfelejtették, hogy van egy belső kis irányítószervük, ami tartalmazza a lufiság lényegének minden bölcsességét. Aki ezt megnöveszti magában, szabadon, könnyedén, a saját szándékai szerint tud repülni. Ezt a mesémet újra és újra megosztottam, annyira azt éreztem, hogy a benne lévő üzenet annyira fontos, hogy sok mindenkihez eljusson.

Egyszercsak (nincs meg a pontos dátum, mert a füzetbe nem jegyeztem fel) elkezdtem egy könyvet írni. Furcsa könyv akart lenni, mert nem volt története, csak bevezetésekből állt. Bevezetés v1 (első verzió), v2, v3, és így tovább... A terveim szerint 365 bevezetésből akart állni a könyv. Elárulom, hogy még ötvennél sem tartok. Ha a Semmiből tovább jönnek üzenetek, azokat szorgosan lejegyzem, ha nem, akkor így marad. És nekem így is jó.

Mert a lényeg, hogy egyszercsak elkezdtem írni. Első ötven évemben elsős füzetben oldalakon át gyakorolt szabályosan formált betűket, üdvözlőlapokat, udvarias leveleket, dolgozatokat és házi feladatokat, egyetemi jegyzeteket, elintézendő listákat, kérelmeket, szakmai anyagokat írtam.

Aztán egyszercsak kapcsolódtam magamhoz, és ezáltal valami nagyobbhoz is, és azóta számtalan füzetet töltök meg mindazzal, ami így akar bennem megszületni, kimondódni, tudatosodni, és – ezt is észrevettem – gyógyulni. És azóta minden írásban, amit mástól olvasok, legyen az vers, regény, üzenet, reklám, bármilyen írás – meglátom ugyanezt.

Egyszercsak (megvan a pontos dátum, mert ma láttam meg egy novellaírásra ösztönző pályázatot), elkezdtem novellát írni. És bár ezt a novellapályázathoz túl rövid, egyszereplős word-dokumentumot itt befejezem, az írást – a magam örömére - folytatom.